DALOK:

Egy boszorka van,
Három fia van,
Iskolába jár az egy,
Másik bocskort varrni megy,
A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon,
De szép hangja van, dana- dana-da

Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt a vénasszony,
Zsuppot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárra.

Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába
Szaladtak a szúnyogok szúnyogpatikába.
Szúnyog úr, a patikus, maga rakta sínbe
Nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe.
Jönnek a rokonok, ismerősök sorba
Gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.
Meg is gyógyult egy - kettőre
Összeforrt a lába,
S örömében felmászott a jegenyefára

Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja
Hol a tyúknak a fia, talán mind felkapdosta,
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda

Erzsébet asszony kéreti lányát
Szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat
Az én lányom nem eladó, csak a házban maradandó
Liccs- loccs, koszorú, eredj ki te szomorú.

Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte
Annak, aki megtalálja, csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni,
Szabad az én galambomnak egy pár csókot adni

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ.
Hát én immár kit válasszak.
Te engemet, én tégedet.
Zöld pántlika, könnyű gúnya.
Mert azt a szél könnyen fújja.
De a fátyol nehéz gúnya.
Mert azt a bú leszaggatja.

MONDÓKÁK:

Jákobnak volt hat fia
Mind a hat csizmadia
Simi, Samu, Sámuel
Dini, Dani, Dániel

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felvette,
Gyűrűsujjam hazavitte
Ez a pici mind megette
Megfájdult a hasa tőle

Nincs szebb állat, mint a lúd,
Nem kell néki gyalogút,
Télen, nyárban mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát

Dirmeg - dörmög a medve
Nincsen neki jó kedve,
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.

Azért varrták a csizmát,
Hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, ha foltos is,
Illik a tánc benne
Hej guci, galaguci, ki-gu-ba

Badacsonyi rózsafán két szál vessző,
Szőtték, fonták, összeroppantották,
Ropp-ropp- ropp